Édesapám 1992 szeptemberében betegedett meg, súlyos rák lepte el a testét. A Gondviselésnek köszönhetjük, hogy még a nyáron hazalátogatott Pápára, utolsó magyarországi otthonába, Hathalomra, Révkomáromba és Budapestre.
1942-es érettségi fotója
Egy teljes napot szánt Hathalomra. A reggeli órákban találkozott Nagydémen a pápai Jókai Kör küldöttségével és a helyi honismereti közösség tagságával, s többórás hangulatos beszélgetést folytatott a megjelentekkel.
Itthon végtelenül jól érezte magát. Egykori legjobb barátja, Vida Lajos volt az első számú vendéglátója Győrben. Innen látogatott el Pápára, kedves diákvárosába, ahol régi ismerősei nagy szeretettel fogadták. Itt adta át Váli Mari emlékiratának nyolckötetes kéziratos változatát Huszár Jánosnak, a Jókai Kör főtitkárának, aki azt letétként elhelyezte a Dunántúli Egyházkerület Tudományos Gyűjteményének kézirattárában.
Ebből kiderült, hogy a község lakosai közül igen sokan dolgoztak a szomszédos Hathalmon dr. Jókay-Ihász Miklós gazdaságában, s nagy tisztelettel emlékeznek egykori kenyéradójuk mélységes humanizmusára, emberségére.
Ezután közösen megtekintették a falu negyvennyolcas emlékművét, majd együtt útnak indultak Hathalomra azokon a régi lovaskocsikon, melyeket erre az alkalomra állítottak helyre a honismereti kör tagjai. Az első homokfutón ült a kedves vendég, Jókay Lajos a Jókai Kör főtitkárával, akiket a kocsis, az uradalom egykori alkalmazottja tájékoztatott a gazdaságban az elmúlt évtizedekben történt változásokról.
Hathalmon az első állomás az egykori birtok temetője volt, ahol az ott nyugvó cselédek sírja előtt tisztelgett. Itt megnyugodva tapasztalta, hogy a Jókay és Ihász család kriptája rendbetéve, lezárva fogadja a látogatókat.
Bizonyára ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy ő is ide fog temetkezni.
Némi időzés után a romantikus és rejtelmes „hat halom” megtekintésére került sor. Ezek történetéről édesapám tudott érdekes históriákat elmondani.
Utoljára az egykori kastélyépülethez látogatott el a csoport. Itt találkoztak a Pápai Állami Gazdaság itteni üzemegységének vezetőjével is. Pápára még több ízben ellátogatott, majd rokonokat keresett fel Budapesten és Debrecenben. Nagy-nagy meghatottsággal szemlélődött még Révkomáromban, minden érdekelte, ami az elődökkel volt kapcsolatban.
Az óhazában az utolsó hetekben a Balaton partján, Szigligeten tartózkodott Vida Lajos barátja nyaralójában, ahol végtelenül élvezte a pannon táj
szépségét. Mint szakember, ahol lehetett, behatóan tanulmányozta a magyar mezőgazdaság helyzetét. Erről hazatérve több kitűnő cikket írt és jelentetett meg amerikai magyar lapokban.
1993 február elsején halt meg.
Akkor derült ki az utódok számára, hogy Jókay Lajos mekkora közéleti szerepet vállalt Chicagóban.
A cserkészcsapat titkára, a chicagói Magyar Társaság titkára, a Magyar Klub igazgatója volt és a határon túli magyarokat támogató számos szervezet mondhatta segítőjének, támogatójának. A református gyülekezetben presbiterként szolgált, az emigráns újságokat cikkeivel segítette, a magyar rendezvényeket, cserkésztáborokat, magyar iskolákat a legkülönbözőbb módon pártfogolta.
Édesapámnak halála után több unokája született.
Kinga húgom, a lévai születésű Agg István neje két kislány, Emese és Zsófia édesanyja. Ő családjával együtt 2002 nyarán telepedett le Budapesten, ahol férje egy nemzetközi cég vezetőjeként dolgozik. Kinga, aki gyermekorvos, egy magánklinika munkatársa lett.
Jutka húgom logopédus, férjével és ikreivel Chicago mellett él, de magyar állampolgárként gyakran hazalátogat. Egy ízben már teljes esztendőt töltött gyakornokként Budapesten, az amerikai követségen.
Én 1994 óta élek Budapesten, a Magyar-Amerikai Fulbright Bizottságot vezetem (www.fulbright.hu). Az első házasságomból két gyermekem származik, Eszter és Miklós. Harmadik gyermekem, Szabolcs 2003 februárjában született, Csilla pedig 2005 szeptemberében. Édesanyjuk Bozsó Szilvia. Ilyenformán apám három gyermeke közül kettő Magyarországon él hat unokával együtt. Azt hiszem, ő erre nagyon büszke lenne.
Édesapámat Hathalomon temettük el, ott, ahol nevelkedett, ahova gyermekkori emlékei fűzték, ahol a háború előtt igazán otthon volt. A kriptánál az egyházi szertartást Kövy Zsolt református lelkész, a Jókai Kör alelnöke végezte, a magyarországi barátok és ismerősök nevében Huszár János, a Jókai Kör főtitkára búcsúztatta. Így hamvai valóban hazatértek, hiszen bárhova sodorta az élet, lelkileg mindig Hathalom és Pápa között élt.
Remélem, leszármazottai Magyarországon őrzik emlékét, s szolgálják Jókay Lajoshoz és az összes őshöz méltóan a magyar nemzetet.