„Érdemes vetni…” – Rimaszombati beszámoló

(1945 március közepe, az oroszok napokon belül érkeznek Bakonytamásira):

„Emlékszem rá jól, [hogy] amikor mentünk visszafelé a szőlőből, akkor a fejünk felett ott köröztek az orosz repülőgépek, a Raták. Ezek voltak a felderítő repülőgépek. És a földön még vetettek. Az volt az első vetés, az első nap, hogy lehetett volna vetni a szőlő körüli földeken. S mikor láttuk a Ratákat, a vetőgéppel az emberek megálltak a fák alatt, és ott beszélgettünk. És hát kérdezték, hogy:

– Érdemes-e vetni?

Mondtam nekik:

– Igen, érdemes vetni, mert valaki azért fog aratni. Ha nem is mi, hát valaki más.”