Kripta felújítás Hathalmon

2008. szeptember 20-án egy rövid avató szertartás keretében megemlékeztünk a Jókay és Ihász családról a felújított hathalmi kriptánál.
A hathalmi kriptában nem csak Ihász Lajos, az egykori hathalmi és lőrintei birtokos és neje, Jókay Etelka (Jókai Mór unokahúga, Jókai bátya Jókay Károly lánya) nyugszik, hanem ifj. Jókay Móricz, és neje, mezőmadarasi Madarassy Róza, akik fiatalon haltak meg a spanyolnáthajárványban. Ekkor fogadta örökbe Ihász Lajos Jókay Miklóst, aki felvette a Jókay-Ihász nevet.

Jókay-Ihász Miklós, Hathalom utolsó földesura 1945-ben halt meg. 1993. februárjában temettük ide özvegyét, özv. Jókay-Ihász Miklósnét sz. Szoboszlai-Pap Erzsébetet (mh. 1975), nagynénjét Csanak Jánosné Szoboszlai-Pap Irént, fiát, Jókay Lajost (mh. 1993), valamint jelképesen ifj. Jókay-Ihász Miklóst, aki 1945-ben egy francia hadifogolytáborban halt éhen.
Bakonytamási és Nagydém Községek, a Jókay család valamint az Alapítvány összefogásának köszönhetően a kripta romjai előtti sírköveket, talpazatot rendbe rakattuk.

Az avatást egy Istentisztelet követte a bakonytamási evangélikus templomban, ahol Ihász Lajosról emlékeztek meg.
Ihász Lajosról az Evangélikus Élet 2008. december 7-i száma életrajzot közölt.

Az Evangélikus Élet, valamint a Veszprémben megjelenő Napló részletesen számoltak be a 2008. szeptember 20-i eseményről.

2008. szeptember 20-ra Bakonytamási és Hathalom, a Jókay – kripta szentelésére és a bakonytamási templomnál az emléktábla avatására íródott a vers:

Ördög A. Róbert - ALUSZNAK ŐK



Alusznak Ők!
És a halandók
Akik erre járnak,
Nem látják
A múlandó időt!

A Nap most is ragyog,
Tűzfénye szemembe szúr
Ebben az ősi temetőben.

Ki tudja, hogy
Kik voltatok!
Szóljatok hozzám,
Ti rég halottak!
Ne higgyem azt,
Hogy akik
Itt nyugszanak,
Csak voltak!
Induljunk hát el
Vissza az időben:
Zörgő csontok között
Tántorogjunk a vérben.
Március, október,
Sötét éjszakák,
Vad nappalok.
Rettegés, halál,
És Ti még is
Talpon álltatok!
Petőfi Sándor,
Jókai Mór,
Én veletek vagyok!

Zord idők, sötétség,
És egy szent család:
A megvadult kor
Gödörbe lökte
A hősi csontokat.
A sors igazságot
Galádul osztogat.
Most szél támad talán!<
És a sokorói
Dombok oldalán
Sodródnak a
Vérző, őszi levelek.
S ha zúg a szél nyugatról,
Ha eső ver, akkor is
Itt leszünk veletek.

Hatalmas ég
Borulj védően fölénk,
Akik még élünk,
És óvd a holtakat,
Hogy koponyáikkal
Ne rókakölykök
Játszanak!

És a fák nőjenek
Az ősi temetőben,
Hárs, akác,
És a vadvirágok,
Idilli kép.
De lásd!
A zord kor
Még is ledöntötte
A házakat,
S a puszta igazán
Puszta lett!

Most megkondul
Egy Harang
Tamási felől
Hozza a szél a hangokat.
Imát kell mondanunk
A rég halottakért,
És akik élnek:

Mindenkiért!